I wrote this on Zagreb the last year, and now I just love it! For Hungarian version scroll down.
A magyar eredeti lejjebb olvasható.
A magyar eredeti lejjebb olvasható.
"The bitter awfulness with grounds, brought as coffee at the hotel
terrace where the waiter sat down to light a cigarette then, was impossible to
drink. The man finally came up to the counter smiling to give me some more milk
– When it’s strong, it’s strong, isn’t it? No problem –, he kept saying, and poured
the whole stuff into a bigger cup. We walked on the worn artificial grass back
underneath the parasols together, and continued watching around.
"A zaccos, keserű rettenetet, amit a pincér kávé
gyanánt hozott a szálló teraszán, majd leült cigarettázni, képtelenség volt
meginni. A férfi mosolyogva jött aztán a pulthoz, hogy tejet adjon még hozzá, –
Erős, hát erős, nem igaz? Semmi gond – mondogatta, és átöntötte az
egészet egy nagyobb bögrébe. Együtt visszasétáltunk a kopott műfüvön a
napernyők alá, és nézelődtünk tovább.
Túlhúzott fényű reggel, repedezett beton, kátrányfekete Franck, déli tempó, úton hazafelé a tengerről minden stimmel. Zágrábban nincs hiszti a dohányzás miatt a nyilvános helyeken. Erős, hát erős. Szokni kell és lehet: nemcsak Lino Lada, meg strandszandál az élet."