Jaka

I wrote this on Zagreb the last year, and now I just love it! For Hungarian version scroll down.
A magyar eredeti lejjebb olvasható.

"The bitter awfulness with grounds, brought as coffee at the hotel terrace where the waiter sat down to light a cigarette then, was impossible to drink. The man finally came up to the counter smiling to give me some more milk – When it’s strong, it’s strong, isn’t it? No problem –, he kept saying, and poured the whole stuff into a bigger cup. We walked on the worn artificial grass back underneath the parasols together, and continued watching around.

Overtuned morning light, cracked concrete, tar-black Franck, southern pace, on the way home from the sea everything squares. In Zagreb there is no hissy about smoking at public places. When it’s strong, it’s strong. Should and must get used to it: there’s more to life than Lino Lada and plastic beach sandals."

 "A zaccos, keserű rettenetet, amit a pincér kávé gyanánt hozott a szálló teraszán, majd leült cigarettázni, képtelenség volt meginni. A férfi mosolyogva jött aztán a pulthoz, hogy tejet adjon még hozzá, – Erős, hát erős, nem igaz? Semmi gond – mondogatta, és átöntötte az egészet egy nagyobb bögrébe. Együtt visszasétáltunk a kopott műfüvön a napernyők alá, és nézelődtünk tovább.

Túlhúzott fényű reggel, repedezett beton, kátrányfekete Franck, déli tempó, úton hazafelé a tengerről minden stimmel. Zágrábban nincs hiszti a dohányzás miatt a nyilvános helyeken. Erős, hát erős. Szokni kell és lehet: nemcsak Lino Lada, meg strandszandál az élet."

Link: http://artportal.hu/aktualis/hirek/kovacs_reka_crna